Cseszka Edit 1951-ben Tarhoson a Zenepavilon nevű tanárképzőben kezdte meg a tanárrá
válásának rögös útját, melyet a tanárképző főiskola ének szakon történő elvégzése követett.

A Zenepavilont 1946-ban alapították, de ünnepélyes felavatására csak 1951. május elsején
került sor. Az avatásra illusztris vendégek érkeztek: Kodály Zoltán feleségével, illetve
Zathureczky Ede világhírű hegedűművész a Zeneakadémia akkori főigazgatója, aki játszott
is a megnyitón. Az intézmény 7 és fél éves működése alatt megfordult a tanulók között
többek között Csukás István, Sándor Pál is, hogy csak a nevesebbeket említsük, tehát magas színvonalú képzést biztosított az intézet. A későbbi időkben egyesített Tarhos és Békés településekről elnevezett Békéstarhosi Ének- Zeneiskola és Konzervatóriumot 1954-ben bezárták.

Cseszka Edit, mint ennek az intézménynek a volt tanulója, sokszor emlegette nekünk a
Tarhosi éveket, miszerint Ő még Kodály Zoltántól tanulta az ének-zeneoktatást.

Cseszka Edit a főiskola elvégzését követően a XV. kerület majd minden iskolájában tanított
– volt, amikor egy időben több helyen is (Rädda Barnen, Bocskai, Dózsa, Petőfi) – elképesztő energiával, emberséggel és szigorú következetességgel végezte munkáját.
Cseszka Edit által szervezett Tavasz Női Kar 1961 óta működik a Csokonai Művelődési
házban. Volt egy időszak, amikor Edit vegyeskart szeretett volna létrehozni, de a fiúk a 80-as évek végén kiváltak. Ekkor, hallgatva az akkori idők szavára, miszerint egy fiatal férfiakból álló kórus előtt nagy lehetőségek vannak, létrehozta a Vásárhely Zoltán Férfikart. A máig is működő férfikar, kis kitérő után ismét Csokonaiban tartja próbáit. Edit halálát követően (1991) a kórust Surán Sándor († 2012), majd Klausz Róbert vette át.

Cseszka Edit ének tanítására jellemző, hogy több tanítványából vált neves énekes (Szonda Éva, Szegedi Nemzeti Színház, .Gerzsenyi Csaba †2012, Szent Efrém férfikar)